Ezeket a verseket szeretném figyelmedbe ajánlani:

1
Csillagok gyermekei

Csillagporból lettünk, csillagporrá leszünk,
Ahonnan érkeztünk, oda visszamegyünk.
Ez itt a mennyország, ez a csodás bolygó,
Ne higgy a meséknek, égj mint csillagszóró.

Táncolj, dalolj, nevess, adj hálát az égnek,
Gáláns ajándékát sikerült megélned.
Minden boldogságot, ami neked jutott,
Az életet ne szidd ha fenéken rúgott.

Mért nem rúgtál vissza, kirúgva a hámból,
Mért hagytad ellopni az ételt a szádból.
A szerencsét nem várni, megragadnod kéne,
Töröld ki a könnyet a szemedből végre.

A sírás nem segít, csak a bajt tetézi,
Szabad száguldással, viharként kell élni.
Életednek egyszer így is úgy is vége,
de Te elmondhatod, nekem így megérte!

2
Szellemi kincseink

Amit leírok nem okosságom éke,
az mind tisztelt őseimnek bölcsessége.
Megkaptam a munkát, mire lelkem vágyott,
költő gondja mindig őrizni a lángot.

Kedves olvasóim, viszitek majd tovább,
a rímekbe szedett sok szellemi csodát.
A jövőbe vinni, elvetni a magot,
amit tiszta szívvel könyvemben átadok.



"Ne dühöngj, hogy megöregedtél, van, akinek ez sem sikerül!"
(George Bernard Shaw)

3
Mi lett belőlem

Mikor megszülettem nagy levegőt vettem,
azt mondták nem sírtam, ordibálni kezdtem.
Ez nem változott mikor mérges vagyok,
kirobban belőlem, most is ordítok.

Kisgyerekként aztán kezdtem álmodozni,
aki álmodozó nem tud megváltozni.
Angyalbőrbe bújtam felszálltam az égbe,
kerestem az istent a végtelen térben.

Valahova elbújt nem állt szóba velem,
ezzel azt jelezte Földön van a helyem.
Ördögbőrbe bújtam, kis ördöggé váltam,
álmaimban sokszor pokolba leszálltam.

Lassan megértettem, a földi valóság
mindent felülmúló pokol és mennyország.
Iskolában aztán megtanultam írni,
verseimben tudok örülni és sírni.

Gyűlölet, szakítás, csodás szép szerelmek,
múltunk, jelen, jövőnk, kérdezek felelnek.
Van mikor betűkkel festek szép tájakat,
aztán rímtéglákkal építek várakat,
munkásnak öltözve városi házakat.


Paraszti gubában szántom a sorokat,
királyi palástban iszok jó borokat.
Mint egy milliárdos magángépen szállok,
gondolataimban akárkivé válok.

Sokan kíváncsiak, kérdéseket kapok,
most közlöm veletek én csak költő vagyok.
Népemnek szócsöve, vágyatok tolmácsa,
hatalmon lévőknek kegyetlen bírája.

„Ki minek gondol, az vagyok annak..." (Weöres Sándor)

4
Rossznak lenni jó

gyerek voltam még nem jártam iskolába
a hosszú élet volt lelkem minden vágya
rettegni kezdtem mert ha meghalt valaki
okos felnőttektől ezt kellett hallani

"Istenem mért tetted mért hívtad Menybe fel"
"halállal mindig a jók mennek előbb el."
nekem azt mondták nagyon jónak kell lenni
de hát nem akartam "előbb" halott lenni

elhatároztam majd százhúsz éves leszek
ennek érdekében én mindent megteszek
elkövetek inkább mindenféle rosszat
szép kedves életem legyen a leghosszabb

bizony én gyerekként voltam olyan galád
sokszor lepisiltem az iskola falát
dehogy fogadtam szót focizni elmentem
a szünetben mindig lányokat kergettem

volt nap mikor jó Anyám háromszor vert meg
négy közül én voltam a legrosszabb gyermek
szegény Anyám mondta „te börtönben végzed
a rácsos ablakon majd az eget nézed"

megváltoztam nagyon mikor felnőtt lettem
attól kezdve rosszat már csak ritkán tettem
százhúsz évet tudom, nem fogok megélni
még nyolcvanat is, az ember csak reméli

a nagy égi bíró eldönti majd végre
mennyi rosszaságot tettem én letétbe
ő majd kiszámolja, mennyi év jár érte
ha a nyolcvan meglesz, úgy érzem megérte.

(A cím, Sztankovics Sándor, Maja lányunk kedvesének ötlete.)

5
Őszinte emberek

meggondolatlanul őszinte kisgyerekek
megdermednek a felnőtt emberek
véleményük meghökkentő
kedves vagy sértően megdöbbentő

aztán később megváltozik
hazudozásra rászokik
környezete átformálja
ritkán mond igazat szája

ne sértődj meg érte
te vagy a mintaképe
mondtad én mindig őszinte vagyok veletek
na akkor veszteted el a hiteledet

Bizalma megrendült dacosan állt ott,
mutáló hangja, felnőttesre váltott.
Felnőttem ne nézzetek hülyének,
már tizenhét éve veletek élek.

ilyenek vagyunk mi, felnőtt emberek,
finoman mondva, őszintétlenek..

6
Apának lenni

Apa, gyermeke barátja csak úgy lehet,
nem mondhat neki sértő vicceset.
Ösztönösen sejti, gúnyolódsz vele,
tudja, ez gonosz éned üzenete.

Olyan apára vágyik akire felnézhet,
kitől ha bajban van segítséget kérhet.
Példa vagy neki, mint hívőknek az Isten,
ha lelkét megsérted, megrendül a hitben.

Bizalmát nehéz megszerezni,
de egy pillantással el lehet veszíteni!

Lelkébe csak gyöngybetűkkel írhatsz,
nem ejthetsz közben pacát.
Mint apai barátot kitöröl onnan,
leszel egy átlagos, unalmas pacák.

7
Boldogan élni

Ne foglalkozz a halállal,
Életed kell szebbé tenni,
Hiszen az utolsó órát,
Még nem késte le senki.

Szeress, táncolj, nevess, amíg lehet,
Menj, valósítsd meg minden álmodat,
Szakíts le mindent, élvezd, mit lehet,
Keresd felhőtlen boldogságodat.

Az élet minden napja ajándék,
Annak minden percét élvezni kell,
Megnyugodva indulsz majd az útra,
Ha Teremtőd úgy dönt, távozni kell.

8
Megtalált boldogság

Ne várj, míg rád talál, keresd boldogságod,
csodás lesz örömöd, mikor megtalálod.
Öleld jól magadhoz és szeressed nagyon,
hiszen Ő többet ér, mint bármennyi vagyon.

Ne akard láncokkal, magadhoz kötözni,
mindenki el akar, rabságából szökni.
Akkor lesz két lélek, egymás méltó párja,
otthon nem kalitka, szerető szív várja.

Szerelemnek tüze, amikor fellobban,
a két szerető szív, csak egymásért dobban.
Az igaz szerelem, kortalan szent dolog.
Nem ismer akadályt, síron túl is lobog.

9
Nem tudsz elhagyni

Rád találtam magadhoz engedtél,
megigéztelek nehogy elmenjél.
Nem vagy rab, bilincseid nincsenek,
mégis más vagy, mint a kezdetnél.

Nem lettem gonosz, de te vádolsz,
sokat kérek, sokat parancsolgatok, számolsz.
Szerető szíved, már másért dobban,
könnyeid hazugságaid porával keverve, összesároz.

Gyanakvó a tekinteted, ugrásra vagy készen,
fülemnek, szememnek, nem akarok hinni, nem vagyok képben.
Mi lett veled, mi lesz velem,
zavaros minden, nem vagyunk észen.

Még be sem laktuk ezt a házat,
kis fákat ültettek az utcánkban százat.
Nem születnek gyermekeink,
nem látom őket felnőni, csak a fákat.

Imádtam kettőnk verseny vetkőzését,
karod remegő szorítását, tested kéjes öröm vergődését.
szégyellem kopogását elsiető lépteidnek,
keserű könnyeim, záporozó ejtőzését.

Vissza sem nézve az ajtót becsaptad,
ültem a szobámba, mint a rab.
Aztán a franciaágyhoz vánszorogtam,
rázuhantam, mint akit lecsaptak.

Lelkem mégsem lett kifosztva,
emléked nálam maradt, nekem lett kiosztva.
Életem rendezőjétől kaptam nem tőled,
tragikus szerepem szívemet kínozza.

Örömsikkantásaid, lihegésed, illatod,
velem maradnak, vissza nem lophatod, itt hagyod.
Hazudhatsz bármit, de letagadni nem tudod,
a falak azt visszhangozzák. Itt lakott-itt lakott.

Fantáziám mintha valóság lenne színes,
elképzellek és szeretkezek veled. Tudd meg mi lesz!
Szeretlek, bilincsek nélkül is rabom maradsz,
minden este álmomban jönnöd kell. Ne késsél, siess!

Evokáció Zelk Zoltán Én téged tudlak C. verse után szabadon Szalóki Sándor1

További versek az ajánlatomból:

10
Ráncba szedve

Szomorú fűzfák földig érő lombja,
zizegő levelei csak suttogva mondja.
Aki árnyékomba leül megpihenni,
látja a bánatát, búsan tovamenni.

Óvlak titeket. A múló idő megszépít, ha hagyod.
Kezedre, arcodra, múltadat rajzolja hiába vakarod.

Isteni hatalom bölcs tudásával, szépséged felragyog.
Semmit nem feledve rád varrja, véleményedet nem kérdi.
Álmaid vágyaid karcát, mindenki megnézi megérti.

Nem fogsz rettegni, elmúlik iszonyod,
de az öregedéssel is jobb lesz a viszonyod.
Olvasgatják múltad, bőrrajzos szépségét.
Ráncba szedett ifjúságod, csodás szép emlékét.

Akrosztichon

11
Zene múlt és jövő üzenete

Szállni mint a gondolat, titokzatos galaktikus világba,
zene szól, dalol a világ, zene a művészek különleges imája.

Altatódal, népdal, opera, operett, rock, és modern dallamok,
legyen hallgatója teljen meg a nézőtér, páholyok, karzatok.

Ódák, himnuszok, rapszódiák, a lírai költészet csúcsai,
különleges alkotó világnak, bejárt és járatlan útjai.
Igen újabb és újabb meghökkentő ultramodern alkotások,
sokkoló magukkal ragadó, különleges zenei hatások.

Átformálják a jövő nemzedéket, ismeretlen utakon járnak,
nem alkusznak tömegek követik, korlátlan szabadságra vágynak.
Dicséretes jövőbelátás, céljaikat megvalósítani remélem sikerül,
oly sok sikert és bukást kell megélniük, de vállalják, bármibe kerül.

Ragyogjanak mint csillagok fent a magas égen,
vezessék követőiket a veszélyekkel teli éjben.
Egyszer ők is célba érnek múlttá vállnak, az élet megy tovább,
rossz és jó gyerekeik tőlük tanulva, alkotnak még szebb ezernyi csodát.

Simogat vagy felráz, elaltat vagy felébreszt a zene,
Egy biztos, olyan mint a Nő. Csodálatos együtt élni vele.

Akrosztichon

12
Embernek maradni

Őrizd meg lelked tisztaságát,
maradjon őszinte kisgyerek,
oldalba rúg sorsod ezerszer,
gyötörve gyermeki lelkedet.

Legyél te mindig tisztalelkű,
a dicsőség fénye rád ragyog,
életed egyszer véget ér majd,
és mennybe visznek az angyalok.

Bár nem tudjuk mi vár ránk ott fent,
esetleg nem is lesz folytatás.
Te mégis maradj meg Embernek,
mert Embernek lenni oly csodás.

13
Hiszekegy magamban

Nem vagyok tudós, csak meg nem értett művész,
nem erős oldalam, hallgatás és tűrés.
Másképp értelmezem, világ rejtett titkát,
sokan nem is tudják, az én szemem mit lát.

Hiába írom le, mi is a nagy gondom,
amiért dühösek, figyelj, most elmondom.
Voltak, vannak, lesznek, Horger Antal urak,
de az igaz művész, ezeken csak mulat.

Idő nekem barát, támasza lelkemnek,
az igazságomhoz, Téged is elvezet.
Hidd el nem mese, csak egyszerűen tények,
földi vakondoknak zavarók a fények.

Növessz Te is szárnyat, mint a merész sólyom,
földre zuhanástól az kell hogy megóvjon.
Boldog nagy örömmel, szabadon szárnyalni,
a szürke tömegből, fáklyafénnyé válni.

Megyek az utamon, történjen akármi,
Végtelenbe fogok, üstökösként szállni.
A művészetemnek, nincsen semmi titka,
csak igazat mondok, az annak a nyitja.

Hiszekegy magamban, gyerekként is hittem,
életem terheit, küszködve, de vittem.
Hálát adok én, a múltnak és a mának,
tanítványa vagyok, József Attilának.

14
Festőművész

Mint óvatos tolvaj, jeges hideg oson,
nyomot hagy réteken, bokrokon, lombokon.
A zöldet átfestő, varázslatos bűvész,
éjszaka alkotó, dérszakállú művész.

Csipkét tud horgolni fehér zúzmarából,
tüllfüggöny integet bokrokról és fákról.
Befagyott tócsákra jégvirágot karcol,
varázsceruzája hangtalanul rajzol.

Mezők, utak sarát, ő biz nem dagasztja,
mielőtt rálépne, keményre fagyasztja.
Ablakodból reggel gyönyörködve nézed,
Micsoda csodákra képes a természet.

15
Rajzolgat az idő

az idő ekéi barázdát szántanak
bőrünkön az évek számai látszanak
nem lehet titkolni megváltozott arcunk
amikor tehetjük napközben is alszunk

könnyeinknek árka
szájzugaink ránca
szemünk sarkán látszik
szarkák táncos lába

járásunk már régen nem annyira délceg
óvatosan megyünk léptünk kicsit félszeg
már halkabban szól a bejárati csengő
nyáron is kell kabát vagy egy meleg kendő

tévé homályos vagy meggyengült a szemünk
estére megfájdul lábunk és a kezünk
hajnalban alszunk el mormolva imákat
álmunkra angyalok reméljük vigyáznak

16
Régi kút

Egy kiszáradt kút magához hívott,
Megvakult szemével már nem látott,
Valamikor hűs forrás táplálta,
Kíváncsian nézte a világot.

Legtöbbször csak az eget látta ő,
A kék égen szaladó felhőket,
A zörögve leérkező vödröt,
Mikor vizet húztak a felnőttek.

Kis gyerekként láttam még a szemét,
Félve belenéztem rám kacsintott,
Tükörrel belevilágítottam,
A napfénytől pajkosan hunyorgott.

Én nem vettem észre Nagymamámat,
Nem kiáltott, hangtalanul szaladt,
Remegve átölelt, és suttogta,
Lelkecském ne csináld, ezt nem szabad.

Nézem a kiszáradt kút vak szemét,
Mintha intene egy szellemalak,
Újra hallom drága Nagymamámat,
Lelkecském ne csináld, ezt nem szabad.

Nyíregyháza. Felsősima-Hosszúháti u. 33.

(Ötvenes évek.)

17
Életünk regénye

Életünk regénye világ elé tárva,
Ha akarjuk, ha nem, minden ember látja,
Be van vésne minden, bőrünkre van írva,
Olvashatja bárki, nevetve vagy sírva.

Meg nem álló idő ráncainkba vési,
Ezt a rovásírást mindenki megérti.
Tapasztalt ellenőr jegyünket se kéri,
Kezünket, arcunkat, értő szemmel nézi.

Nem kell igazolvány, maradjon csak drága,
Látom lejárt régen a szavatossága.
Lábai már régen nem bírják a táncot,
Nekem ezt jelzik az arcán lévő ráncok.

Orvos nem kérdezi, hol van a kórlapja,
Minden búját, baját, bőréről olvassa.
Egyedi a regény, egy példányba írva,
Gazdája magával, elviszi a sírba.

Bp. 2012. 09. 03. Szalóki Sándor

18
Emberistenek szeme és mérlege

Vagyok az Internet! Mindent és mindenkit figyelő szem, az átok!
Ti aggódva rebegtek imát. Én éjjel-nappal vigyázok rátok.
Mint macska, mikor karmait kimeresztve játszik a gombolyaggal,
körmeimet próbálgatva játszok milliárd gonosz gondolattal.

Akarva, kaparva, akaratlanul megsértve ártatlanokat,
tanulmányozom, mérlegelem a bűnös, ártalmas hittanokat.
Mindazokat, akik az internet hálóján, mint a pókok várnak,
kik a bűnös, virtuális világ állandó lakójává váltak.
A földi valóvilágban, mint a vérszomjas zombik, visszajárnak.

Már alkothattok rólam képet, miként uralom népemet.
Arcról mindenkit felismerek, jegyzem hol, merre lépeget,
mit vásárol, kiket látogat, pontozom a nyavalyás bitangokat,
mert nekem mind csak gyanús préda, kis féreg, nem tisztelem a rangokat.
Üzemeltetőimtől sem félek! Tárolom a törölt adatokat és hangokat.
Kedves kedvenceim a hekkerek, ők a titokzatos zseni mesterek.
Jelszavuk. "Tilosban járni merek!" Az internet, velük igazán kerek.

Virtuális kábítószert zabáltok, világhálómnak rabjai vagytok,
amit megálmodtok tőlem ajándékba, mindent megkaptok.
Azt remélem amíg éltek, interneten énrám szavaztok.

19
Ez van

Romkocsmából, harsogó zene,
Emlékek szakadnak fel bennem,
Én tétovázva nézelődtem,
Éreztem, nem illik bemennem.

Amikor még mi, idejártunk,
Hölgyek és urak mulattak itt,
Úgy csillogott, ragyogott minden,
Az volt a divat, az volt a sikk.

Most igényes igénytelenség,
Villódzó fények, sötét zugok,
Cigi és nehéz furcsa illat,
Talán jobb, ha gyorsan elhúzok.

Jár ide az alvilág krémje,
Nyolc, tíz, kigyúrt, ijesztő alak,
Őket jobb inkább elkerülni,
Mindenki tudja, nem kishalak!

Tovább megyek, de visszanézek,
Szép ifjúságom színterére,
Lehunyt szemű fiúk és lányok,
Vonaglanak, furcsa zenére.

20
Vagyon

Nem bankban van feltornyozva,
szívemben van minden kincsem.
Verseimbe csomagolva,
a világba széjjelhintem.

21
Fricska

Parnasszus csúcsára fel én nem mehetek,
majd az olvasóim felviszik könyvemet.
Hátsó sorba tegye, ki oda felviszi,
Isten ha olvasta, majd előre teszi..